Gyerekszáj

GYEREKSZÁJ 

 

A gyerekek “szösszenetei” igazán színessé, utánozhatatlanná teszik Hórakukkos életünket.
Folyamatosan töltjük fel az új és még újabb opuszokat, hogy mindenki elhiggye, a miénk az egyik legszebb, legvidámabb hivatás!

 

 

Cipős sztorik

1. Kicsi lány mutatja büszkén az új, unikornisos cipőjét a tanító néninek, akit természetesen elbűvöl a látvány, és megjegyzi, hogy ha felnőtt méretben is árulnának hasonlót, azonnal venne, hiszen ő is nagy egyszarvú-rajongó.
- Tudod mit? Ha kinövöm, majd neked adom! - szorítja meg a kis tulajdonos kezecskéje a tanítóét.


2. Ő meg egy kisfiú, aki szintén most kapott új cipőt.
- Nézd, milyen szép cipőm van! Nagyon jó, mintha kavicsokon járnék! És különleges is, mert levegőt vevős! Beszívja a jó levegőt, bent tartja, és nem engedi ki többet, csak a rosszat!

 


Brilliáns megoldás

Játszótér, felhőtlen rohangászás, öröm, napsütés. Érkezik egy szöszke copfosan, angyalarccal, szúnyogcsípéseit vakargatva,  borongón:
- Nagyon viszketnek! Utálom ezt! Békát fogunk tartani, mert megeszi a szúnyogokat! És akkor nem csípnek meg…
Itt elmélázik, majd a tökéletes megoldás birtokában, komolykodó elégedettséggel hozzáfűzi:

- És akkor kussol az egész ház!

 


Közös ismerős

5 tagú fiúbanda beszélget, kiderül, hogy akad közös ismerős széles e Zuglóban.
- Az Ulrikot én ismerem!
- Ismered?
- Igen, az úszótáborból!
- A tejérzékenyt?
- Őt én is ismerem, a ping-pong táborból!
- Én meg a focitáborból!
Mire az eddig hallgatag kobak, rezignáltan:
- Akkor ő biztos, hogy nem tejérzékeny, hanem sportérzékeny…

 


Órarend


Nyitja a tolltartóját, mutatja, hogy elkészítette a mai napra az órarendjét. Rajzok, ábrák egymás alatt, elégedetten nézegeti.
- Ez a mai nap órarendje?
- Igen, a Hórakukkos: tanulás, szünet, tanulás, torna, C menü, játszótér, szünet, kézműveskedés.

 


Lakcím

- Meg tudod mondani, hogy hol laksz?
- Persze!
És már mondja is. Szépen, precízen, akkurátusan felsorol minden adatot. Aztán tűnődve hozzáteszi:
- Csak azt nem értem, hogy miért mindig halott emberekről neveznek el utcákat.

 

 

Bemutatkozás

Néhány napja elindult Hórakukkos tanévünk, hogy Gyerekszáj-rovatunkban is biztosított legyen a folyamatos utánpótlás….
Reggeli kör az új csoportban, bemutatkozás. Szép sorban haladunk, mindenki elmondja a teljes, majd a becenevét.
- Pap Boglárkának hívnak, és azt szeretem, ha Boginak szólítanak.
- Kocsis Levente vagyok, hívjatok Levinek!
- Molnár Dorottya a nevem, Dorkának szoktak becézni.
Horvát Péter következik, hosszan fészkelődik, majd kiböki:
- Peti vagyok, de azt szeretem, ha Endrédi Károlynak hívnak!

 

 

Gyermeki logika

A pótkocsi azért pótkocsi, mert lehet pótolni. (A hálószoba pedig azért hálószoba, mert az ablakain van szúnyogháló.)

 

 

Gyanús… :)

Még mindig a Kölyökkém tábor. Próbára tesszük az érzékszerveinket, éppen különböző fűszernövényeket kell felismerni, illat alapján. Lelkes szagolgatónk a zsályába szippantva megjegyzi, ez bizony cefre. Itt még csak mosolygunk, a nevetés akkor kezd dőlni belőlünk, amikor ugyanez a pöttöm nyomozónk a tízóraira összevágott almába harapván bólint:
Ez meg pont olyan ízű, mint a pálinka!

 


112

A Kölyökkém-tábor egyik izgalmas programpontjaként rendőrök látogattak el hozzánk, hogy beszélgessenek a gyerekekkel, és felhívják a figyelmüket a veszélyekre, a biztonságra, az óvatosságra. Bevezetésképpen megkérdezték vendégeink, milyen rendőröket ismernek a gyerekek. Záporoztak a válaszok: motoros, kutyás, lovas, közlekedési, kommandós. Született azonban néhány meghökkentő szakirány is - sivatagi, repülő, kocsis, terelő, erdész, és végül a non plus ultra: hát, olyan rendőrös rendőr...

 

A következő  kérdés így hangzott:

- Fontos, hogy a rendőr jól fogalmazzon. Hogy szépen tudj beszélni, vajon mit kell sokat csinálnod? 
A helyes válasz az olvasásra vonatkozott volna, de ekkor egy cérnahangocska hátulról:

- Terápiába járni!

 

A strandolás veszélyeit taglalva érdeklődött vendégünk, mit kell tennie egy ovisnak, ha anyukája elmegy lángosért, fagyiért, vagy kürtőskalácsért, ő egyedül marad, és megszólítja egy idegen. 5 éves kis válaszadónk megragadta a lényeget:

- Az nem lehet! Anya csak jegeskávét iszik a strandon!

 

 

 Bálába, Béláim!

Zajlanak a felmérések, ismerkedünk az új gyerekekkell. A visszafogott, eleinte kissé megszeppent tünemények mellett érkeznek a világ vagányai is. Minden kis buksi különleges, nagyon-nagyon élvezzük az első találkozásokat.
Egyikük rettenetesen igyekszik, kérdés nélkül is mondja, mondja, mindenről eszébe jut valami. Közben babrál a színes ceruzákkal, egymásra rak hármat-négyet, aztán lakonikusan rámutat a kupacra:
- Nézd, ez most teljesen úgy néz ki, mint egy Szalma Béla!

 


Messzi nyaralás

Táborzárás. Hogy az e feletti bánatot mérsékeljük, a nyaralásról kezdünk beszélgetni.
- Mi nagyon messzire utazunk ám! Tudjátok, hova? Hát Nagyapádra! - lelkendezik egy copfos, akinek feltehetőleg a Somogy megyei városban lakik a nagytatája…

 


Apák napjára, szeretettel

Még tél végén hallgattuk ki ezt a diskurzust, kinek van a legszuperebb apukája.
- Az én apukám már mindenfelé utazott a világban!
- Az enyém volt háborúban is! Nem halt meg, de óriási lett a pocakja!
- Az én apukámnak is óriási a pocakja, és nyílpuskája is van!
- Az enyémnek meg igazi pisztolya…vagy nem igazi?!
- Az én apukámnak meg olyan jó a szeme, hogy kinyújtott karral olvassa az újságot!

 

 


A kiégés fokozatai (a pedagógusnap margójára…)

- Nagyon fogtok hiányozni, ha már nem jövök ide! Úgyhogy ha megnövök, én is tanító bácsi leszek…aztán óvó bácsi…aztán bányász!

 


Kazinczy nyomában - 3 lépés…

1. Leó bábunk nagyon népszerű a számok világának tanításakor. Kissé együgyű, de a gyerekek mindig kisegítik. Foglalkozás után egy kisfiú elmélkedik:
- Leó nem buta, csak okatlan!

2. Kávét főzünk a konyhában. Örök serteperténk természetesen ott asszisztál.
- Az én apukám nem ilyen kávét iszik! Ő a tűzforralósat szereti!

3. Környezetismeret-foglalkozás. Mezei virágok neveit keresgéljük.
- Seggfű! - kiált fel boldogan egy kis pöszénk.

 


Testvéri szeretet

Uzsonnaidő, már csak 4-en maradtak. Ejtőznek, majszolnak, beszélgetnek.
- A testvéri szeretet kulcsa a bunyó! - állítja egy 5. gyerekként érkezett törékeny tünemény.
- Nálunk nem szokott bunyó lenni! - toldja meg a másfél éves húggal bíró kisasszony.
- Á, akkor ti nem is vagytok testvérek! - nyilatkoztat ki egy báty, aki 1 évvel fiatalabb öccsel bír.
- A bunyó egy hétköznapi dolog! - nyomatékosít az először szólaló, nagycsaládos.

Mire az eddig hallgató , akinek egy nála 2 évvel idősebb fiútesó jutott:
- De ha nem bunyóztok, hogy döntitek el, ki ülhet fél órát a WC-n???

 


Vízfesték

Bosszankodik a tanító néni:
- Úgy látszik, ezt a dobozt régen nyitottuk már ki. Nahát, mi van ezzel? Egészen bekövesedett!
Mire egy cérnavékony hangocska, kissé szemrehányón:
- Akkor miért nem hozol olyat, ami nincs lebetonozva?

 

Dekázó

- Andris, a múltkor behoztad azt a jó kis távcsövet. Hol vettétek, nem tudod?
- De, tudom! A dekázóban!
- A Decathlonban?
- Igen, igen, ott. Volt kék, meg zöld is. Ott egész hátul, a negyedik sor körül találtuk. Tudod, a sátrak mellett!

 


Kismukik a játszótéren

- Te miért nem vagy a párom már egy hete? - kérdezi szemrehányón egyik kismuki a másikat.
- Azért, mert egy héten egyszer járunk ide! - érkezik a meggyőző válasz.

 


Gyagya vagy nem gyagya

Ma megint egy majdnem 5 évesünk csalt örömkönnyeket a szemünkbe, hazafelé tartva a hirtelen jött hőségben a játszótérről:
-Ugye, hogy van olyan növény, ami nem mérgező?
- Persze, rengeteg növény van, ami nem mérgező, amiket nap mint nap falatozunk.
- Na, de mi van, ha valaki mérgező növényt eszik? Mert gyagya.
- Az bizony nagyon veszélyes, de szerencsére ez ritkán fordul elő, mert az emberek megtanulják, mit szabad megenni, és mit nem. A gyerekeknek pedig segítenek ebben a szüleik.
- És ha egy gyereknek a szülei gyagyák?
- A szülők nem szoktak gyagyák lenni, és az ilyesmire nagyon odafigyelnek!
Kis csönd, leszegett fejjel baktat, izzadó kis tenyerét tenyerembe téve. Egyszer csak kiböki:
- Én egyszer ettem egy mérgező bogyót a nyaraláson…de nem lett baj…tudod miért? Mert az anyukám rögtön kihánytatta (!) belőlem…tudod miért? Mert az én anyukám nem gyagya!

 

 

Harapás

- Képzeld, az oviban van egy fiú, Samu, aki megharapta a testvéremet!
- Megharapta?
- Igen, de szóltam az óvó néninek, aki elbeszélgetett vele, és így most már teljesen megszelídült. Már csak karmol. Meg bokszol. Meg néha rugdos. De nem harap!

 

 

A nagy duó

Középső csoportos picurkáink életét 2 tündéri-zsivány alaptag folyamatosan színezi. Ötletekből kifogyhatatlanok, barátságuk mély, és természetesen sűrű konfliktusokkal tarkított. Éppen eltelt 10-15 perc is panasz nélkül, amikor sírásra leszünk figyelmesek:
- Rá akart ülni a fejemre!
- Mert ő kérte!
- Igen, de nem ezt kértem!
- De, ezt kérted, hogy háromszor üljek rá a fejedre!
- Jó, ezt kértem, de már meggondoltam magam!

 


Anyák napjára, szeretettel

Beszélgetünk a tavaszi szünet után, kinek mi volt a legjobb élménye. Egy szőke üstökű fiúcska felcsillanó szemmel, boldogan:
- Nekem az a nap volt a legeslegjobb, amikor meglocsolhattam az anyukámat!
Szeretettel köszöntünk minden anyát, anyut, mamát, mamit, nagyit és dédimamát!

 


Becenév

A gyerekek szeretnek egymás utóneveivel játszadozni, és a beceneveket továbbgondolni, amit addig a határig természetesen engedünk nekik, amíg az éppen aktuális alany számára nem bántó.
Márkónkból így lett ma miniszterelnök-jelölt, ami egy ideig hízelgőnek bizonyult, de aztán ráunt:
“- Én nem vagyok Márki-Zay Péter. Na jó, azt elfogadom, ha nektek is tetszik hogy Media Markt-ó.”

 


Férfiszakasz

Kézműves -foglalkozás, lelkesen készítik a répát rágcsáló papírnyuszikat.
- Nézd, Berci, hogy az én répám milyen hosszú!
- Jó, jó, de az enyém sokkal vastagabb!
- De az enyém formásabb! Réka, te min nevetsz ennyire?

 


Nyári táborok

Elkészültek, és ki is kerültek a faliújságra a tábori plakátok. A gyerekek annyira izgatottak a szép színes rajzok láttán, hogy úgy döntöttünk, közösen megbeszéljük, mi minden várható a Mesevarázs, a Házitündér, a Sárkányos, és a többi táborban. Ahogy szemezgetünk a programok között, egyre lelkesebben jelentkeznek, ki melyiket választaná. A nagy lármában egyszer csak egy vékony hangocska:
- Én a Mesebeszéd és a Házisárkány táborba fogok menni, az biztos, mert mind a kettő nekem való!

 


Hazai ízek

Az ebédmegbeszélés izgalmas percei, a B-menü rakott káposzta.
- Az én nagymamám nagyon finom rakott káposztát tud főzni!
- Reméljük, ez is finom lesz!
- Kata, te is nagyon finomakat főzöl!
- Ezt meg honnan veszed?
- Hát, te is nagymama vagy!

 

Ennél szebbet?!

Kézműveskedünk. Hatalmas szívű kis gazfickónk végre figyelmesen, türelmesen dolgozik.
- Örülök, hogy megfogadtad, amit a színezéssel kapcsolatban tanácsoltam neked! Nagyon szép lett a halacskád!
- Nemcsak megfogadtam, befogadta a szívem, amit mondtál!
(Függöny, örömkönnyek...)

 

 

Petőfi nyomában

Beszélgetés március 15-éről. A márciusi ifjak. Petőfi, aki valószínűleg elesett Segesvárnál, a legenda így őrzi emlékét.
Mire a mi mindig éber kis nyomozónk:

"- Jó, de ez eleve lehetetlenség. Ha megsérült, akkor vérzett. Ha vérzett, a vérnyomokat lehetett volna követni. Ha meghalt, nem tűnhet el...hmmm...itt valami nincs rendben..."

 

Linda és Bori

Párbeszéd a 4 évesek között (az ünnep miatt a hétfői és a csütörtöki csoport összetalálkozott a héten):
- Téged hogy hívnak?
- Vajga Jinda.
- Valga Linda?
- Nem. VAJGA Jinda.
- Ezt mondom én is! Hogy Valga!
- De nem Valga, Vajga. És téged?
- Holvát Boli.
A páLbeszéd folytatását a fantáziátokra bízzuk…mi még most is könnyezünk, ha felidézzük a diaJógust.

 

Etetőfal 


- Képzeld, holnap lesz a kishúgom 1 éves! És az ajándéka is holnap érkezik, már nagyon várom, mert cicás!
- Tényleg? És mit kap az első szülinapjára a kistestvéred?
- Egy etetőfalat.
- Mármint matatófalat?
- Azt, azt, igen, csak nem tudom, az mi!

 

Szülinap


- Ezt a tolltartót a szülinapomra kaptam!
- Nagyon szép! Most volt a szülinapod?
- Nem, amikor 6 éves lettem.
- Értem. És az mikor volt? Régebben?
- Igen, a ma előtti napon.

 

 Víz

Imádom-fülek, csupaszív-tekintet, érkezik.
- Mondhatok valamit?
- Persze, figyelek.
- A fenti teremben van sok víz.
- Víz?
- Víz.
- Milyen víz?
- Hát, talán olyan sima. Igen. Víz.
- Értem. Hol van a víz? A padon? A padlón?
- Hát, a padlón.
- Hogy került oda?
- Hát, talán kiömlött.
- Esetleg egy kulacsból?
- Igen, lehet, hogy egy kulacsból.
- Nem tudod esetleg, hogy kinek a kulacsából?
- Dehogynem, az enyémből!


Tacsa

Az állatkerti élmények még mindig kitartanak, játékos formában elő-előhívjuk az emlékeket.
- A következő állat egy hüllő, a Pálmaházban láttunk ilyet, ahol voltak madarak és emlősök is: ó-i-á-í-ó.
Törik a buksikat, mi lehet ez, végre közös erővel rájönnek, hogy valamilyen kígyó.
- Eddig jó, de hallgasd csak meg újra: ó-i-á-í-ó!
Mire egy hang a heuréka-élmény minden kicsattanó, szikrázó örömével:
- Megvan, a Tacsa!


Majom

- Eléd teszem ezt a papírt, sorold fel, mi mindent látsz rajta!
- Tudom, hogy ez mi, de inkább nem mondom, mejt nem tudom jój kimondani. És azt fogod hinni, hogy josszuj tudom.
- Próbáld csak meg, hátha kitalálom, mire gondoltál!
- Hát jó, ez egy majom. De nem majom, hanem majom. Játod, most azt hiszed, én azt hiszem, hogy ez egy majom, pedig tudom, hogy ez nem majom, hanem majom.
A képen egy szélmalom volt látható…


Születésnap

- Nekem a 6 éves szülinapomon volt a tortámon tűzijáték, meg ilyen gombák, meg…nem pillangó…hanem…ilyen szárnyas ember!
- Ööhmmm, tündér?
- Igen, az, tündér!


Nyugdíj

- Anikó néni, Gina nénivel mi van?
- Semmi baja, nem beteg. Gina néninek csütörtökön, vagyis ma van a szabadnapja.
- Jaaaaa! Nem tudtam, hogy ő már nyugdíjas!


Leves

Reggeleink fénypontja az ebédmegbeszélés. Imádják a gyerekek, hogy étteremből rendelünk, és nagyon izgatottak, amikor felolvassuk nekik az A és a B menüt.
Van, aki rögtön rávágja, van, aki hosszan elidőzik, mielőtt eldönti, hogy természetesen C-t kér (ez a jolly joker: húsleves, rántott csirkemell, sült krumpli). Biztatásunkra néha azért egyik-másik kalandvágyó bátorkodik A-t vagy B-t rendelni. De most mi sem kellettünk hozzá. Az egyik menü Legényfogó leves és valamilyen főzelék volt.
Egy hősszerelmes herceg mindent egy lapra tett fel:
- Ma nem C-t kérek, hanem azt a fiú- vagy lánykérő levest!


Logika

Szókincsbővítés, tulajdonságok keresése:
- Milyen ember az, aki távozáskor előreengedi a lányokat, hellyel kínálja a vendéget, az elesett gyereket felsegíti, ha valaki elejt valamit, segít felszedni…itt félbeszakad a felsorolás, mert megérkezik a meghökkentő, ám gyermeki logikával hibátlan válasz:
- Pincér!

 

Nyelvújítók

Fonémahallás, beszédhanghallás fejlesztésére szolgál néhány hangoztató játék, az egyik a kicsik által nagyon kedvelt “papagájos”. A gyerekek számára ismeretlen hangsorokat mondunk, meg kell ismételniük, amit hallottak. Ahogy értelmet keresnek a szóban, tündéri új kifejezések születnek, ezekből szemezgettünk.

érelmeszesedés = érem-leszedegetés
Nabuccodonozor = Nabucco dezodor
exkavátor = extra bátor
kozmopolitizmus = koszmós politikus (nemrégiben született kistestvére, talán ezért az asszociáció )
A minap verstanulás volt a szorgalmi feladat. Tényleg szép, meghitt hangulatú a mű, úgyhogy nem is csodálkoztunk, amikor meghallottuk a szerző “új” nevét:
CsaLádi Imre…
Hiába, az ovisok a legnagyobb nyelvújítók a világon!


Titanic

A fiú-banda beszélget egymás közt, ilyen-olyan élményekről.
- Ti tudjátok, mi az a Titanic?
- Jaj, ne is mondd! Az egy sírós-szerelmes film.
- Igen, az. Nálunk is csak anyukám nézi. Meg én. Meg az apukám…néha…

 

Gyalog

Nagy komolyan nekiülnek sakkozni. De mivel a lépéseket még nem teljesen értik, sajátosan alakul egy-egy játszma. Néha kirobban a vita is, ilyenkor jönnek hozzánk, a “nagymesterekhez”:
- Ugye, hogy a sétáló keresztben üt?
- A kicsoda?
- A sétáló, akiből olyan sok közlekedik!

 

Ülve vagy állva?

Újra a fiúcskák beszélgetnek, de most a pici, 4 évesek. Természetesen halálos komolysággal folyik a diskurzus, a válasz alapos megfontolás után érkezik.

- Te ülve vagy állva pisilsz?
- Attól függ. Ha kakilok is, akkor állva.

 

 Sakk

- Képzeld, én már nagyon jól tudok sakkozni! A múltkor is játszottam a barátommal, és ötből ötször nyertem! Az utolsó nagyon izgalmas volt, mert nekem már csak a királyom volt a táblán, neki meg még 5 bábuja, de sikerült!

 

 

Tudom, Ányos…

Játékszünet, az egyik kisfiú hatalmas munkában…
- Nézd, Anikó néni! Ez itt az állataink ételadagolója! Ha a piros gombot nyomják le, kijön az eledel. Ha a zöld gombot, kijön a víz.
Boldogan nyomkodja, mutatja. A pedagógus igyekszik maximális lelkesedéssel reagálni:
- Hűha, ez olyan, mint egy tudományos kísérlet!
Mire a kissé lesajnáló válasz:
- Mert ez az is!

 

 Egymás közt


- Te tudod, milyen nehéz egy teli vizeskanna?
- Nem.
- És te?
- Én sem.
- Én sem tudom. Miért, milyen nehéz?
- Hát, rohadt nehéz!

 

“Csak az a szép, zöld gyep!”

A játszótérre sétálás perceit nagyon élvezi gyerek-felnőtt egyaránt. Hiszen a tanító néni kezét fogva vezetni a sort, vagy épp leghátul battyogni vele(“vigyázva a többiekre”) akkora öröm, ami megoldja a gyerek-nyelveket, mi pedig boldogan csacsogunk velük egész úton, az élet nagy dolgairól.

- Kata, én nagyon várom már a tavaszt!
- Én is! A tavasz a kedvenc évszakom! Te miért várod?
- Mert akkor lehet majd cigizni.
- Cigizni?
- Igen, apával szoktunk, így (mutatja a mozdulatot). Fűszállal!
- Ja, hogy bohóckodtok? Ilyet én is játszottam gyerekkoromban. Apa amúgy cigizik?
- Nem, dehogy! Csak füvet szív!

 

Közjó

- Anyukám azt mondta, használjam ezt az orrspray-t, de félek, hogy kifolyik!
- Majd segítek! - lép oda a pedagógus, nyomában a kis polihisztor kollégával.
- Majd én is segítek, nekem is szokott az anyukám spriccelni ilyet! Fogd meg itt (mutatja), és nyomd (nyomkodja a társa orrnyergét), ez az! És közben szívogasd is, így (szipákol nagyokat)!
- Nahát, milyen segítőkész kisfiú vagy!
- Mindent a közjó érdekében! - reflektál halálos komolysággal a kis doktor.

 

 Kirándulás

- Mesélek valami vicceset! Képzeld, Anikó néni, amikor egyszer Tatával kirándultunk, és ott volt Béla bácsi kutyája is, akkor, amikor Tata kiszállt a kocsiból, robbantott egyet.
- Robbantott?
- Igen, hát pukizott egy hatalmasat! És a kutya megijedt, elszaladt és ugatott, és Béla bácsi, a gazdája, nagyon mérges volt Tatára, hogy nem lehet nyugodtan kirándulni miatta.
- Értem. És ez a történet most hogy jutott eszedbe?
- Hát…..hát…úgy, hogy pukiztam…

 

 Varázserő

Játszótérre igyekszünk, állunk a lámpánál.
- Réka, te tudtad, hogy nekem van varázserőm? Lámpa-varázserő! Akárhányszor állunk a lámpánál, és elszámolok 10-ig…vagy 21-ig….vagy 35-ig, már zöldre is vált!