A kulisszák mögött

Itt található cikkeink, bejegyzéseink:

2022-23:

Első heteink

Őszi játékok

Őszi ünnepeink

"Örökbeplüss" - a fogalom

 

 

 

 

2021-22:

Fordított nap

Az utolsó hetek...

Pillanatok

Fessünk - de mivel?

A nagy kedvenc

A gluténmentes nyúl

Tavaszi fáradtság

Sakk ovisoknak?

Szép, amit rajzolsz!

Érzelmi intelligencia

Babzsák - koronák

Logikai lap - az örök kedvenc

Cipőkötés

A legszebb hivatás

Kellemes tallózást kívánunk!

 

 

 

2022. november

“Örökbeplüss” - a fogalom!

Gyorsan telnek a hetek és a pecsétgyűjtő füzetek a Hórakukkban. A legtöbb gyerek már megszerezte első 10 matricáját (minden matricához 10 jutalompecsét szükségeltetik), és megélhette az első “örökbeplüss”-választás izgalmát, örömét és dilemmáját.
Végtelenül szeretjük a zsákból való kiborítás utáni pillanatokat. A delikvens boldogan túrja, válogatja a készletet, a kibicek segédkeznek (és titkon szurkolnak, hátha nem a nekik tetszőre esik a választás), aztán megszületik a döntés: magasba emelkedik a nyertes, amely mostantól egy óvodás csöppség plüssgyűjteményét fogja gazdagítani. Különleges darab ez, hiszen valószínűleg most először éli meg kis tulajdonosa, micsoda büszkeség, hogy saját munkájáért, szorgalmáért, igyekezetéért kapja a jól megérdemelt jutalmat. Megható, amilyen boldogsággal öleli, szorítja magához minden kis ovisulisunk az új kedvencet.
Mi pedig őszintén osztozunk az örömükben, és alig várjuk, hogy újfent pecsételhessünk!

 

 


2022. október

Őszi ünnepeink


A gyerekek életében nagyon fontosak a jeles napok, hiszen ilyenkor egy kicsit változik a napirend: beszélgetünk az aktuális ünnep eredetéről, jelentéséről, szokásairól, hagyományairól. Mindenki elmesélheti, mit tud az adott ünnepről, és persze mi is hozzáfűzünk némi kiegészítést a kis tudorok gondolataihoz.. Keresünk a témához illő játékokat, feladatokat, és a kézművesmunkák is a kiemelt nappal kapcsolatosak. Mivel a Hórakukkba csak heti 1-szer járnak a gyerekek, nem könnyű mindezt aóravázlatba becsempészni. Ezen a héten a kicsik tököt faragtak-díszítettek, az ovisulisok “rettentő” gesztenye-pókokkal bíbelődtek, duplázóink pedig egy egész feladatlapnyi szellemmel, boszorkánnyal, denevérrel hadakoztak, hatalmas sikerrel.
Következhet az őszi szünet, a sok-sok játék és - részünkről - a felkészülés a Márton-napi izgalmakra!

Minden családnak kellemes pihenést kívánunk!

 

 

 

Őszi játékok

Erzsébetligeti helyszínünk ilyenkor, októberben gesztenye-paradicsommá válik: a gyerekek boldogan gyűjtögetnek, keresgélnek a lehulló levelek között, hogy aztán kezdődhessen a játék a termésekkel, amelyeket olyan jó kézbe venni!
Az otthon népszerű barkácsoláson és asztaldíszítésen kívül rengeteg lehetőség van a gesztenyékkel való játékra. Rakhatnak ki képeket, ábrákat a földre, akár utak is készülhetnek a kisautók számára (jó alkalom a bal-jobb gyakorlására), kipróbálhatunk számolós játékokat, de megfestve vagy felmatricázva memória-fejlesztésre, párkereső feladatokhoz is remek alapanyag.
Rendezhetjük számkártyákhoz, sorakozhatnak kettesével, mint a Hórakukkosok, ha játszótérre indulnak, koppintással/tapsolással számlálós-rakosgatós feladatot játszhatunk, rendezhetjük a dominó pöttyeinek megfelelően őket.
Ha kifúrjuk (ezt mindig felnőtt végezze!), fűzhetünk belőle láncot, vékony drót segítségével pedig akár koszorú, ajtódísz, kopogtató is készülhet.
Ahogy egyre hűvösebbek a reggelek és az esték, beszélgetni kezdtünk róla, hogyan készülődik az állatvilág a nagy hidegre. Némely téli álmot alvó állat mozgását utánozva torna órán jókat mulattunk, a kicsik pedig a katicabogarak segítségével ismerkedtek a számfogalommal.
Az ezerszínű őszben megunhatatlan a falevél-motívum is: jövő héten a Duplázók csoportjára vár egy kis meglepetés a kézműves foglalkozáson. Mert az ősz borongós ugyan, de rengeteg szépséget tartogat nekünk!

 


2022. szeptember

Első heteink


Alig vártuk, hogy beszámolhassunk az első napokról, egy kis bepillantást adva a reggeli elválástól a délutáni hazamenetelig tartó időszakba.
Mi is meglepődtünk, milyen kevés könnyel indult az év (bár minden nap akadt vigasztalásra szoruló kis buksi) - a gyerekek pillanatok alatt feltalálták magukat. Alakulgatnak a barátságok, kezdődik a bandázás, készülnek a közös rajzok, és persze olykor előbújnak már a kiskakasok is…
Gyorsan haladunk a szabályok megtanulásával, mostanra ismerik a kicsik a rendrakós dalocskát, tudják, hol a kulacs és az uzsonna helye, és olyan csoda is van, hogy nem a foglalkozás alatt szaladnak ki pisilni, hegyeznek ceruzát, vagy csipegetnek az uzsonnából. Az otthonról hozott plüssök, alvósállatok, kedvenc tárgyak persze az asztalokon csücsülnek, hogy a biztonságérzet teljes legyen.
És hogy mi minden történt az elmúlt 2 hétben?
Bemutatkoztunk egymásnak, megismerkedtünk a könyvek egy részével, segítettünk a ceruzáknak kibújni a tolltartóból, ragasztgattunk a verses füzetbe, ügyeskedtünk tükrökkel és pálcikákkal, logikai feladatokat oldottunk meg, rajzoltunk sok házikót és szívecskét. Gyakoroltuk, melyik a jobb és a bal oldal, hogyan kell felvágni a rántott húst, kipróbáltuk, miért nem jó, ha mindenki egyszerre beszél. Tornáztunk és énekeltünk, és persze játszottunk, hiszen ez a világ legfontosabb dolga! Játszottunk délelőtt és délután, foglalkozásokon és szabadidőben, tornateremben és játszótéren, irányítottan és szabadon, hogy nap végére mindannyian jó alaposan elfáradjunk!
Uzsonna előtt pedig alkottunk lelkesen, szorgalmasan, természetesen szebbnél szebb műveket. Öröm ránézni a faliújságunkra, olyan gyönyörű lett, hoztunk is nektek a mesterművekből egy kis ízelítőt!
 

 

 

 

 

 

 

2022. június

Fordított nap

Az utolsó napok utolsó délutánjain a gyerekek taníthattak egymásnak és nekünk valami olyasmit, amiről úgy gondolták, különleges, vagy hasznunkra lehet.
Élvezhettünk dalocskákat, verseket és mondókákat, rajzolhattunk házat és rákocskát, megoldhattunk bonyolult matematikai összefüggéseket, hallhattunk előadást a szeretetről, és megtanulhattunk absztraktot rajzolni. Igen, absztraktot.Mert amióta a nagypapával az "absztrakt múzeumban" járt, csak ilyesmit készít. Már 10 műve van otthon, egyet gyorsan velünk is készített. Hátha kedvet kapunk, mint az ovis társai, akik már beléptek az általa alapított Művész Klubba.
Sok kis buksit ismerhettünk meg idén is, sokféle érdeklődéssel és tehetséggel, de egy valamiben mindannyian egyformák: egytől egyig imádnivalók!

 


 

2022. június

 Az utolsó hetek...

Megkezdődött az idei Hórakukkos év utolsó felvonása. A jubileumi évzáróval együtt is alig több mint 1 hét, és útnak indítjuk ovisainkat. Mindig vegyes érzésekkel éljük meg ezeket a napokat, hiszen óriási öröm látni, mennyit ügyesedtek, okosodtak a gyerekek, ugyanakkor – hiába csak heti egy alkalommal járnak hozzánk – nagyon a szívünkhöz nőttek, nehéz elengedni őket.
Szerencsére velünk maradnak még egy évig a “kicsik” és a “duplázók”, és sok kis Hórakukkos (kistesókkal, nagytesókkal, barátokkal) jön hozzánk táborozni is.
Ebben az utolsó időszakban már a játéké a főszerep. Leó, az oroszlánbáb kerti partit rendez, telefonszámot kell kreálnunk, hogy meghívhassa barátait, Macit, Mézit és a többieket.
A közlekedési eszközök témánál elrepülünk egy jó kis nyaralásra. Szállodai szobát foglalunk, amihez nem könnyű memorizálni a számokat. Aztán vonatra szállnak a sakkbábuk, hogy megmártózhassanak a Balatonban. Képzeletben fagyit nyalogatunk, a testnevelés foglalkozáson pedig a néptáncé a főszerep.
Szóval, napsütéses, vidám, könnyed, játékos napokkal búcsúzunk ettől az évtől is, megőrizve szívünkben idei kis Hórakukkosaink emlékét.

 

 


2022. június

Pillanatok

Egyik kis foci bajnokunk a játék hevében elesett a játszótéren, alaposan lehorzsolta a tenyerét. Igazi hősként viselte az égő érzést, de néhány könnycsepp azért árulkodott fájdalmáról. Visszaérve a házba a mi szemünk is könnybe lábadt, a meghatottságtól: miután lejegeltük a kicsi kezet, egy pici lány perdült oda, hogy ráadja a jóbarátra a szandált, és együttérző simogatásával gyógyítgassa a kisfiú lelkét. Gyönyörű jelenet volt, és szerencsére a telefon is épp egyikőnk zsebében lapult, hogy megörökíthessük a pillanatot.

 

 

 


2022. május

Fessünk, de mivel?

A válaszunk: Szinte bármivel!
Festhetünk természetesen ecsettel, vagy akár az ujjunkkal is, de remek móka a tenyérlenyomat, vagy a szívószállal fújt kép is. Készítettünk már festményt villával, szivaccsal, levéllel - a 4-5 éves aprócskáink most vegyes technikával ügyeskedtek: az ecset és a fültisztító pálcika mellett leselejtezett fogkefékkel varázsoltak füvet gyönyörű tavaszi fáik alá!


 

 

 

2022. április

 A nagy kedvenc

Ügyesedünk, okosodunk, tanulunk, de a játék mindennél fontosabb az óvodások életében.
Mindig boldogsággal tölt el bennünket, amikor azt látjuk, hogy a gyerekek kreatív, ötlettel teli szórakozást találnak ki a szabadidős tevékenységek során.
Igyekszünk játékainkat úgy beszerezni és frissíteni, hogy bőven legyen lehetőség közös autózásra, babázásra, építkezésre, szerepjátékra, de aki inkább kártyázna, társasozna, sakkozna, szintén találjon kedvére valót.
Dánia legyőzhetetlen, ezt gyerekkorunk óta tudjuk, de van nálunk egy másik, egészen egyszerű játék is, ami hosszú évek óta “mindent visz”. A Korong építőjáték nagyszerűsége éppen egyszerűségében rejlik. Remekül megmozgatja a gyerekek fantáziáját, kutyaháztól az óriáskeréken át az űrhajóig bármi konstruálható belőle, a színek különböző kombinálásával pedig észrevétlenül fejleszti a kicsik esztétikai érzékét is.
Igaz, néha közbeavatkozunk (de csak, ha “véletlenül” épp egy fegyvernek látszó tárgy alakul a pici kezek között), de alapvetően felnőtt segítsége nélkül, fantasztikus egyetértésben és összhangban rakosgatják a gyerekek az elemeket, sokszor felhasználva az elkészült műremekeket későbbi szerepjátékokhoz.
Vannak időtlen játékok, ez is közéjük tartozik. Minden évben tudjuk, hogy már az első szeptemberi napon pillanatok alatt lekerül a polcról, hogy aztán végigkísérje a Hórakukkos gyerekeket sok-sok héten át, megunhatatlanul, mindannyiunk örömére.

 

 

 

2022. április

 A gluténmentes nyúl (A képzavarért elnézést kérünk…)

Az elmúlt hét már az ünnepi várakozás jegyében telt. Minden csoport nagyon izgult, készült, várakozott, szebbnél szebb kézműves csodák születtek, és persze egész nap találgatták, vajon ellátogat-e a nyuszi a Hórakukkba is.
Legendás történeteket hallhattunk hajnalban meglesett tapsifülesekről, egymást licitálva mesélte a háryjános-szekció, hogy ők bizony már több ízben leleplezték a nyulat. Akadt, aki szóba is elegyedett vele, még pirkadat előtt, amíg anya-apa az igazak álmát aludta…
A többiek hitetlenkedve, vagy éppen elámulva pillantgattak fabuláris kis társaikra, de uzsonnaidőre, mire alaposan kifáradtak a nagy keresgélésben, már mindannyian egyetértettek abban, hogy a Hórakukk nyuszija tényleg titokban jár.
Ki-ki vérmérséklete szerint tömte a szájába, vagy épp tette gondosan a táskájába a csokit, a laktózérzékenyek meghatódva rágcsálták a cukortojást, hiszen ez a nyúl még ilyesmire is figyel.
Az egyik kislány, akiről úgy tudtuk, többféle étel allergiája is van, így nem mertünk csokival kísérletezni, nagylelkűen, teli szájjal és igen mélyreható pillantással üzent velünk:
“Nagyon kedves a húsvéti nyuszi, de legközelebb nyugodtan hozhat csokitojást, csak glutént ne tegyen bele!”

 

 

 2022. március

 Tavaszi fáradtság

A március minden évben a tavaszi fáradtság időszaka a gyerekeknél. A téli szünet már régen volt, a húsvéti nyuszira még várni kell néhány hetet - ilyenkor érezhetően kimerültebbek, dekoncentráltabbak a kicsik.
Mit teszünk ilyenkor, hogy a napjaink mégis vidámak, tevékenyek, értékesek legyenek?
A foglalkozások közben és után játszunk, játszunk és játszunk! Délután pedig hétről hétre alkotunk, sok-sok zenehallgatással - természetesen a tavaszi ünnepekre hangolódva.
Pillangós fogócska, tavasztündér üzenete, hímes tojás-számoló, ritmusjátékok, tavaszi dalok és versek, és persze az ébredő természethez kapcsolódó szebbnél szebb kézműves munkák töltik fel energiával a kicsi ovisokat, hogy aztán a szünet előtti héten (látva a sok gyönyörű alkotást) nagy titokban megérkezzen hozzánk a nyuszi.
Be kell vallanunk, minden évben rettenetesen izgulunk, le ne bukjon a tapsifüles, de eddig még mindig kicselezte a gyerekeket és láthatatlan maradt - reméljük, idén is sikerülni fog a meglepetés!
A gyerekek sugárzó arca, őszinte öröme ugyanis a mi megújuló energiaforrásunk, amivel feltöltekezni a legnagyobb ajándék!
Ezt a gyönyörű élményt kívánjuk minden családnak, és békés, nyugodt, mosolygós készülődést az ünnepre!
 

 

 

 

 

2022. március

 Sakk ovisoknak?

Hogyan kell elképzelni egy sakk foglalkozást óvodáskorban? Nem lehet elég korán elkezdeni? Vagy valami másról van szó?
A sakk a gyerekek egyik kedvence, és mi, pedagógusok is nagyon szeretjük.
Lehetőségek garmadáját kínálja, színes, változatos - az ötletek tárháza kifogyhatatlan. Ebben az életkorban ugyanis nem szigorúan és kizárólag magát a sakk játékot tanítjuk a gyerekeknek, bár a szabályokat, lépéseket sokszor gyakoroljuk. Sokkal inkább komplex fejlesztés ez, hétről hétre friss ötletekkel fűszerezve.
A mozgásos feladatoktól az anyanyelvi játékokon át a történelmi ismeretekig, a fejtörőktől a finommotorikán keresztül a számolási készség fejlesztéséig, lubickolunk a lehetőségekben.
Most éppen a számok bontásához használtuk a bábok értékrendszerét, illetve logikai feladatként mátrixot készítettünk. A nagyobbacskák (duplázó csoport) már ügyesen használják a maguk készítette sakkdominót, ahol meg kell feleltetni a dominóból ismert pöttyök számát a bábuk értékének. Ez bizony nem könnyű játék, hatalmas koncentrációt igényel.
Természetesen maga a sakkozás öröme sem veszhet el: ahogy szép lassan megismerkedünk minden figurával és azok lépéseivel, egyre népszerűbbé válik játékszünetekben a kis sakkasztal.
Öröm látni, mennyire szeretnek a kismesterek odaülni, milyen komolyan törik a fejüket az éppen versenyzők, miközben kibicek sora segíti döntéseiket. Vannak ugyan nézeteltérések, leginkább a Hogyan ugrik a huszár? - kérdéskörben, de amikor a tornateremben paripává válva eljátsszuk mindazt, ami aztán a sakktáblán kamatoztatható, minden arcocska felvidul.
Ugyanígy imádják csukott szemmel az óriásbábokat kerülgetni, ugrándozni a sakkdobókocka segítségével, szavakat keresni a bábuk neveinek kezdőhangjával, sudokut készíteni, vagy sorba rendezni a sakkfigurákat, értéküknek megfelelően.
A legutóbbi esős napon pedig az egyik kisfiú egy gyönyörű sakktáblát rakott ki hama gyöngyökből, mindannyiunk örömére.
Be kell vallanunk, a sakk az egyik legjobb Hórakukkos móka!

 

 

 


2022. március

 

SZÉP, AMIT RAJZOLSZ!

Minden évben szomorúan tapasztaljuk, hogy vannak gyerekek, akik, ha rajzolásra biztatjuk őket, elkedvetlenednek, munkáikat csúnyának, ügyetlennek titulálják. Ez végtelenül elkeserítő, hiszen ebben az életkorban az önkifejezés egyik fontos eszköze a szabad rajzolás, maga a tevékenység is izgalmat és örömforrást jelent a kicsinek, ha nem érte őt kellemetlen élmény ezzel kapcsolatban.
Természetesen óriási különbségek vannak a gyerekek között: az egyik éjjel-nappal rajzolna, a másik alig vesz magától ceruzát a kezébe (erről is sokat lehetne írni) - de negatív kritikával megfosztani az alkotás örömétől egy pici gyereket, ez bizony romboló hatással bír az egész személyiségére.

Nálunk az igényes munka a jelszó: minden szép, amit gondosan készítünk el!

Sokat beszélgetünk erről a gyerekekkel, nemcsak az ízlésüket próbáljuk formálni, hanem remek alkalom ez az érzékenyítésre is. Biztatjuk őket, hogy mondják el, mitől különleges számukra egyik vagy másik rajz. Megnézzük egymás munkáit, megdicsérjük, melyik miért egyedi, kiállítjuk az elkészült műveket, és együtt gyönyörködünk bennük. Mi, pedagógusok is örülünk minden kis apróságnak. Ha pontosabb a színezés, ha bátrabb a vonalvezetés, ha megjelenik a rajzon egy új elem, igyekszünk észrevenni azt. Mégis nehéz az elveszített önbizalmat visszacsepegtetni.
Az elmúlt hetekben az emberábrázolást gyakoroltuk, Hórakukkos rajzfüzetünk segédrajzaival gazdagítva a gyakorlást. Közösen nézegettük a különböző testrészeket, megfigyeltük saját magunkon az arányokat. Megbeszéltük tükörben nézve az arcunk részeit, aztán megpróbáltuk papírra vetni mindezt.
Természetesen nem egyformán sikerültek a gyerekeknek a rajzok, de nem is az volt a cél, hogy tökéletes alkotások szülessenek. Szerettük volna, ha minden gyerek megérzi és megéli, hogy képes rajzolni. A bátortalanabbak ötleteket kaptak, mit hogyan könnyű ábrázolni, a merészebbek önállóan próbálgatták, hogyan lehet szájat, orrot, szemet, kezet rajzolni.
Az egyik csoportban egy kisfiú mindvégig szomorú és kedvetlen maradt. Elégedetlen volt a munkájával, sehogy sem sikerült kibillenteni őt ebből az állapotból. Ezért játszani kezdtünk. Elővettük a “grimasz-készletet”, és megtippeltük, vajon melyik arckifejezés miről árulkodik. Aztán ők maguk is mutathattak érzelmeket szavak nélkül, pusztán testbeszéddel, mimikával. A foglalkozás végén pedig azzal játszottunk, hogy össze nem illő szemeket és szájakat ragasztgattunk, hatalmas kacagásokkal övezve. Ki is tettük a faliújságra a legviccesebb arcokat, együtt mulatoztunk. És egyszer csak ez a kisfiú ezt mondta:
- Az én rajzom azért lett ilyen, mert azt akartam én is, hogy vicces legyen!
És ez a lényeg. A rajz, ami korábban a megszégyenülés forrása volt, most a büszkeség tárgya lett. Hát kell ennél több?

 

 

 

 


2022. február 



IQ és EQ – Együtt fontosak!

A tanév vázát mindig elkészítjük előre, lefektetjük, mely területekre kívánunk intenzíven fókuszálni, de persze a hétköznapok tapasztalatai folyamatosan alakítanak kicsit az óraterveken. Még csoportonként is eltérő tud lenni, mit, mikor és hogyan tanítunk, folyamatosan alkalmazkodunk a gyerekek aktuális állapotához, terhelhetőségéhez, hangulatához - no de ettől szép és színes a mi munkánk!

A kognitív és a mozgásfejlesztés mellett rendkívül nagy hangsúlyt fektetünk a gyerekek érzelmi intelligenciájának növelésére is. Ezt természetesen nem valamiféle programba illesztve végezzük, hanem felhasználunk minden, a nap során adódó szituációt: példamutatással, beszélgetéssel, dramatizálással, vagy akár érzékenyítő történetek mesélésével segítjük a konfliktusok rendezését, illetve, ha előfordul a gyerekek közt szándékos megalázás, kiközösítés, megszégyenítés, mindent félretéve, azonnal reagálunk rá.
Nagyon nagy becsben tartjuk, ha önként segítik egymást, ha vigaszt nyújtanak az éppen szomorkodónak, ha egy-egy szóval, vagy akár egy jó pillanatban odanyújtott zsebkendővel örömet szereznek egymásnak. Tudják a gyerekek, mennyire fontos gesztusok ezek, és ahogy telnek a hónapok, egyre több és több van efféle kedves kis figyelmességekből.
Alapszabály, hogy a bántalmazás minden formája tilos. Természetesen könnyebb lefülelni egy verekedést, lökdösődést, mint észrevenni egy-egy odavágott félmondatot, de mert életre szóló sebeket ejthetnek ezek a megjegyzések, igyekszünk “jelen lenni” a gyerekek Hórakukkos kis életében.

A kicsik igazságérzete nagyon erős, de nem tudják még fékezni az indulataikat, ezért a legegyszerűbb módját választják a feszültség levezetésének, ennek pedig a bántalmazott társ látja a kárát. Tanulási folyamat ez is, ahol a pedagógusnak türelmesnek és mindvégig empatikusnak kell maradnia nemcsak az “áldozattal”, hanem az “elkövetővel” szemben is.
Természetesen különbséget kell tennünk az indulatvezérelt bántalmazás, és a szándékos gonoszkodás között. Utóbbit mindig azok a gyerekek produkálják, akik bizonytalanok magukban, vagy extrém magas szülői elvárásoknak kell megfelelniük, esetleg megfelelő keretek nélküli nevelésben részesülnek, de az is előfordul, hogy maguk is áldozatok, egy másik közösségben.
Ezekre a gyerekekre nagyon figyelünk, hiszen számukra kiemelten fontos a folyamatos elfogadás, megértés, odafordulás. Csak akkor tudunk hatni rájuk, csak akkor kezdenek magukban (és bennünk) bízni, ha nem “fekete bárányokként” kezeljük őket.

Egyik legszebb példa, egyben megerősítés elveink tekintetében annak a kisfiúnak az esete, aki igazi kis vadócként érkezett hozzánk. Hosszú hetekig tartott az ellenállása, mindenáron be akarta bizonyítani, hogy ő bizony egy kezelhetetlen, “elvetemült”, és saját szavaival élve, buta gyerek. Nem tettünk mást, mint a nagyon határozottan felállított szabályok között szerettük, biztattuk, elfogadtuk őt. Csak abban korlátoztuk, amiben muszáj volt, ilyenkor viszont nagyon határozottan léptünk fel. Amiért csak lehetett, dicséretet kapott, sokszor a legbanálisabb dolgokért is, mert abban a lelkiállapotban éppen erre volt szüksége. (Ha éppen nem vágta földhöz a plüssét, megdicsértük a kiselefántot, milyen szépen csücsül az asztalon stb.)
Közben figyelnünk kellett a többi gyerekre is, hiszen őket is megviselték a jelenetek, nekik is támaszt kellett nyújtanunk, egyben mintát is a nehéz helyzetek kezeléséhez.
Aztán a kisfiú szép lassan, hébe-hóba kezdett együttműködni, elindult a bizalom útján. Minden apró próbálkozásáért megerősítést kapott, olykor verbális dicséretet, olykor csak egy buksisimogatást, hiszen a legfontosabb az azonnali pozitív visszacsatolás. Nem volt egyszerű időszak. De egyszer csak beérett a gyümölcs, és noha a kicsi életében jelen lévő háttérproblémák nem szűntek meg, a napjaink csendesebbé, harmonikusabbá váltak, valahogy kisütött a nap. A folyamatos provokációk - hatás hiányában - alább hagytak, a kis buksi megszelídült, és a híres, nagy ellenálló elkezdte keresni az alkalmakat, amikor örömet szerezhet nekünk. Apró dolgokban nyilvánult ez meg, de mi igyekeztünk minden icipici gesztust észrevenni. Sok segítséggel, szép lassan a gyerekekhez is sikerült már olyan módon közelednie, ami részükről bizalmat váltott ki, lettek játszópajtásai. Természetesen nem szűnt meg minden konfliktus, de a rengeteg energia és figyelem megtette varázslatos hatását. Foglalkozásokon folyamatos motivációval ugyan, de szépen dolgozni kezdett, míg végre elkezdte elhinni, hogy okos, ügyes, szeretetreméltó kisfiú, aki nagyon fontos tagja a csoportnak. A legemlékezetesebb és legmegrázóbb számunkra az a pillanat volt, amikor egyszer csak képessé vált megfogalmazni gyötrő érzelmeit:
- “Ti tényleg nem fogtok visszaküldeni a bölcsibe? Az óvodában mindig azt mondják, hogy aki ilyen buta, azt vissza kell vinni oda.”
Nehéz volt megszólalni. Ebbe a két mondatba ugyanis annyi megalázottság, szomorúság, fájdalom volt belesűrítve, amire nincsenek szavak.
Senki ne gondolja, hogy az ilyesfajta, a felnőtt részéről sokszor viccesnek szánt fenyegetés nem okoz óriási, akár életre szóló sebeket! (Arról most hosszabban nem beszélve, hogy a kisgyerek megfelelni vágyik. Ha folyton azt hallja, hogy ő rossz vagy buta, előbb-utóbb igyekezni fog eleget tenni az elvárásoknak…)


Sajátos helyzetben vagyunk, hiszen hozzánk a gyerekek mindösszesen egyszer járnak egy héten, igaz, ilyenkor az egész napjukat nálunk töltik.
Másképp alakul a csoportkohézió, mint az óvodában, vagy mint egy tanfolyamon, hiszen a heti egy nap kevés ahhoz, hogy megszilárduljanak az “erőviszonyok”, de elegendő ahhoz, hogy a különféle szabályrendszert, etikai kódexet, morális alapelveket képviselő ovikból és otthonokból érkező kicsik megértsék, megéljék és elfogadják a Hórakukkos mindennapok kereteit.

Miért fontos az érzelmi intelligencia?

Mert a későbbi kis életükben az elégedettség, a siker, a boldogság mérföldköve lesz az adott csoportban elfoglalt helyzetük. Megbecsültség, támogatás, szolidaritás nélkül elvész az önbizalom, csökken a teljesítmény, jól tudjuk ezt mindannyian a saját életünkből. Az iskola sok mindenre megtanít, olyan készségeket, képességeket szerzünk, jó esetben olyan tudással gazdagodunk, ami alapköve későbbi boldogulásunknak.
Arról azonban sokszor fogalmunk sincs, mit kezdjünk fel nem dolgozott sérelmeinkkel, hogyan kommunikáljunk konfliktus-helyzetekben, hogyan bánjunk az indulatainkkal és a negatív érzelmeinkkel, hogyan tudnánk élhetőbbé tenni az életünket, hogyan tudjuk egy-egy apró figyelmességgel szebbé varázsolni a körülöttünk élők napját.
Mert mindezek megtanulása is már egészen kisgyermekkorban kezdődik. Bizony, ez is egy tanulási folyamat. A legfontosabb családi minta mellett óriási szerepe van a közösségi tereknek, ahol a gyerek az élete jelentős részét tölti. És a pedagógus hivatás erről is szól, erről is kellene, hogy szóljon. Példaadásról, együttérzésről, odafordulásról. Az érzelmi intelligencia mértéke ugyanis alfája és omegája egész életünknek.

 

 


2022. február

 

 

Babzsák-koronák

A babzsák egy rendkívül sokféleképpen használható, egészen egyszerű eszköz, a logikai készlethez hasonlóan “őskori lelet”, melyet imádnak a gyerekek.
A királyfi-királylány játék nekünk is nagy kedvencünk, mert amellett, hogy jól fejleszti a figyelmet, az egyensúlyérzéket és a szabálytudatot, a társas kapcsolatokra is jótékony hatással van.
Reneszánsz zenére sétálgatnak a gyerekek a teremben, fejükön a koronával. A kislányok megcsippentik (képzeletbeli) szoknyájukat, a kisfiúk hátratett kézzel élvezik a kastélypark friss levegőjét. Ha lecsúszik a korona a fejükről, megállnak, és megvárják, míg egy társuk visszateszi azt a buksijukra. Öröm látni, ahogy egyre többen segítenek a “bajba jutott” társaikon, ahogy kacagnak, mert az ő babzsákjuk is lepottyan, miközben lehajolnak, vagy leguggolnak, ahogy - a zene hatására - teljesen beleélik magukat a szerepükbe, szinte átszellemült arccal, elegánsan lépegetnek, akárha valóban egy királyi udvar pompás kertjében játszanának. (Mindig van a csoportban 1-2 olyan lurkó, aki vagy fejformája, vagy dús-erős hajkoronája okán aggodalom nélkül lépeget-hajolgat: remekül mulatunk magunkban, ahogyan ők büszkén, felszegett állal, futólépésben közlekednek, rendkívüli tehetségüknek tulajdonítva a babzsák Pompom-szerű, hallatlanul biztonságos csücsülését a kobakjukon.) 

 

 

2022. január


 

Játékötletek logikai lapokkal

 A logikai készlet, más néven Dienes-készlet Dienes Zoltánnak, a “matemetika-tanítás varázslójának” köszönhető, akinek alapelve volt a játékos, élményszerű oktatás, és akinek ötleteit, fejlesztéseit szerte a világon óriási lelkesedéssel és sikerrel használják. Varga Tamás matematikus nevéhez fűződik az erre épülő tananyag, és a ma is használatos 48 elemű eszközkészlet kifejlesztése, szóval, ez is egy magyar találmány…

A logikai lapok generációk óta tartják helyüket a tanítói/óvoda-pedagógusi segédeszközök népszerűségi listáján, nem véletlenül. Rendkívül sokrétűen használható játék, melyet otthon is bármikor elővehettek egy esős, unatkozós napon. Már a 4 év körüli gyerekek is nagyon élvezik a rakosgatást, a válogatást, a különböző szempontok szerinti halmazokba gyűjtést. Az egészen kicsikkel érdemes eleinte csak a készlet egy kisebb részét használni (pl. piros és kék lapok).

Ami kezdetben a legfontosabb: alaposan megfigyelni az azonosságokat, hasonlóságokat, különbségeket. Szortírozzátok a lapocskákat különböző tulajdonságaik alapján, alkossatok csoportokat, rendszerezzétek többféleképpen! Mindig beszéljétek is meg a csoportosítás szempontjait!


Ha már kiigazodik a kicsi a lapok rendszerén, kezdődhet a móka! Íme, néhány ötlet, kicsiknek és nagyobbaknak:


- Egy színnel játszunk (pl. csak a pirosakkal), egy ronggyal letakarjuk az összes ilyen színű lapot, és a gyereknek tapintással kell kitalálnia, majd elmondania, melyiket fogja a kezében. Utána kiveszi a lapot, és ellenőrzitek, jól gondolta-e. Megbeszélhetitek, hogy a színén kívül mindhárom másik tulajdonságát ki lehet tapintani a lapocskának (lyukasság, méret, forma).

 


- Közös halmaz keresése (pl. -Tedd az egyik karikába a kékeket, a másikba a négyzeteket! Hova kerülhetnek a kék négyzetek?). Nagyon nagy élmény a gyerekeknek, ha maguk jönnek rá a megoldásra (példánkban a karikákat átfedéssel kell megrajzolni). Ha sikerült a csoportosítás, mondhatunk igaz-hamis állításokat a halmazokra. Imádják a kicsik, ha időnként szándékosan rosszat mondunk, és ők vigyorogva korrigálhatnak bennünket…

- Jó móka a barkochba (egyszerre egy tulajdonságra lehet rákérdezni, igen-nem feleletek adhatók). A nagyobb gyerekek megfigyelhetik, hány kérdés kell mindenképpen ahhoz, hogy megtalálják a megoldást).

- Memóriapróbának is beillik az inverz játék (pl. “Mi van a kezemben? Nem kék, nem piros, nem sárga, nem nagy, nem lyukas, nem kör, nem négyzet”).

- Nagyon szokták élvezni a sorminta készítését, különböző szabályok alapján (pl. 4 lapot kiteszünk, mindig mindegyiknek csak 1 tulajdonságát változtatjuk meg, így folytatjuk a sort), az ikertestvér-kereső (itt is csak egy tulajdonságukban különbözhetnek a lapok), a testvér-kereső (itt 2 tulajdonság változik), illetve az unokatestvér-kereső (itt már 3 tulajdonság változik, mindössze egyetlen marad azonos, hiszen az unokatesók távolabbi rokonok…).

- Egyszerű, de nagyszerű játék a kakukktojás is. 3 lapot kiteszünk, melyek közül kettőnek megegyezik valamilyen tulajdonsága, a harmadik azonban eltérő. Ki kell találnia, melyik a kakukktojás (pl. kicsi, kék, teli kör; kicsi, zöld, teli négyzet; nagy, piros, teli háromszög - utóbbi a kakukktojás, mert a másik kettő mérete megegyezik).

- Ha van testvér, vagy játékos kedvű barát, rokon, játszhattok gyorsasági versenyt is: a szülő megnevez egy lapot, a játékosok közül pedig aki előbb megtalálja, az gyűjti be. A legtöbb lapocskát szerző játékos győz.

- Rendkívül kreatív játék a különböző képek kirakása logikai lapokból. Nyugodtan a kicsi fantáziájára bízhatjátok az alkotást, meg fogtok lepődni, milyen gazdag az ötlettára ezeknek a pici gyerekeknek! Ha elkészül a kép, meséljen róla! Számoljátok meg, milyen formából mennyit használt, milyen színből van a legtöbb stb.!

- Lehet ugyanakkor szabály alapján is játszani hasonlót (“pl. 6 elemből rakj ki egy képet, utána takard le, és próbáld emlékezetből lerajzolni!”). Fontos, hogy sikerélménye legyen a gyereknek, tehát olyan darabszámot határozzatok meg, aminek a reprodukálására képes lesz. Ahogy ügyesedik, természetesen egyre nagyobb számú lapból alkothatja a képeket. Amikor összevetitek a művet a kirakott képpel, dicsérjétek őket mindenért, amire jól emlékeztek, akkor is ha nem lett tökéletes a rajz - ez a legfontosabb ösztönző a kicsiknek!

- Rajzoljatok egy képet, amelyet a gyerek rövid ideig nézhet, memorizálhat, majd meg kell próbálnia emlékezetből kirakni azt.

- Rajzoljatok egy képet a gyereknek háttal ülve, és mondjátok el neki, melyik lapocska hol helyezkedik el (pl. “rajzoltam egy kicsi, sárga, teli kört, a jobb oldalára egy nagy, kék, teli négyzetet, fölé…alá…stb.”). A gyerek közben rakosgatja a logikai lapokat az instrukcióitoknak megfelelően, majd összehasonlítjátok, pontos mása lett-e az általatok rajzolt képnek.

- A játék végén a lapocskák dobozukba való visszarakosgatása is remek fejlesztő tevékenység, hiszen itt is szabály alapján kerülhetnek bele a kis mélyedésekbe (pl. az egyikbe a lyukas, a másikba a teli kis körök stb.), nem beszélve a finommotorikai aspektusról… A színek sorrendje is lehet állandó (pl. “alulra mindig a kéket tedd, rá a sárgát, aztán a zöldet, felül a piros legyen”).

- Elpakolásnál elcsenhetünk észrevétlenül egy lapot, a gyereknek kell kitalálnia, hogy az adott négyesből mi hiányzik (pl. a kicsi, teli körök közül kivesszük a sárgát, így ő csak a másik hármat látja a dobozban).

Ez a filléres, kis helyigényű, mégis nagy lehetőségeket tartogató játék a logikai képességeken kívül remekül és észrevétlenül fejleszti a vizuális észlelést, a szem-kéz koordinációt, a finommotorikai képességeket, a síkbeli tájékozódást, a számfogalmat, az emlékezetet, a kreativitást, a passzív és aktív szókincset, hogy csak a legfontosabbakat említsük - no meg a türelmet, ami, ugye nekünk, felnőtteknek sem árt, ha van bőséggel!


És nem utolsósorban: remek kikapcsolódás az egész családnak!

 

 

 

2021. december

 

Cipőkötés

Az előző hetekben az iskolaérettség különböző területeiről írtunk, most a cipőkötésről, a finommotorikai képességek koronázatlan mumus-királynőjéről osztunk meg veletek néhány gondolatot. :)
Nagyszerűek a tépőzáras cipők, a gumis derekú nadrágok, a gombolás nélküli pólók, hiszen megkönnyítik a reggeli kapkodásban az elindulást, de bizony a kicsi kezek mindennapi ügyesedése látja kárát a kényelemnek. Ráadásul a cipőkötés technikájára szükségünk lesz, bármennyire is változik a világ, bárhogyan is “fejleszt” a billentyűzet nyomkodása is…

Érdemes tehát legalább egy pár fűzős cipőt beszerezni a gyereknek, magunknak meg némi citromfüves teát - a gyakorláshoz.
Ami nagyon fontos: türelem, türelem, türelem!
Nem szabad, hogy a kezdeti sikertelenség kedvét szegje a kicsinek, hogy ügyetlennek érezze magát, hogy azt gondolja, nem tud megbirkózni ezzel a feladattal. Rengeteg biztatásra van szüksége! Ha néha “véletlenül” nektek is kicsúszik az egér füle, nevessetek együtt! Mondjatok mondókát, vagy rövidke mesét kisegérről, nyusziról, elefántról (mindenhol más és más fülek szerepelnek a családi legendáriumban), és ha sikerül az első masni, ne feledkezzetek el a diadalmenetről!
Nagyon nagy büszkeség a gyerekeknek, ha sikerül önállóan a cipőkötés, látjuk nap mint nap, milyen örömmel segítenek társaiknak, új tudásukat csillogtatva (igen, a játszótéri idő kicsit lerövidül, de mindent a siker érdekében!).

Mi is fogunk gyakorolni itt, a Hórakukkban, sablont is készítenek hozzá a gyerekek, de elengedhetetlen az otthoni próbálkozás is!

Akkor győzzétek le a mumust, amikor erre bőven ráértek! Ha sürget az idő, megérzi a gyerek, és kapkodni, türelmetlenkedni fog.

De hogy érdemes nekikezdeni?
Egy nagy sállal, vagy széles szalaggal. Bizony, nem a kicsi, rakoncátlan cipőfűző az első lépés, hanem a csomókötés elsajátítása, sok-sok ismétléssel. Ez is nehéz dolog, hiszen a két agyféltekének összehangoltan kell működnie, hogy a kezecskék segíteni tudják egymást a műveletben.

Ha ezzel megvagyunk, jöhet a java. Több cipőkötési technika létezik, nincs jó vagy rossz – a legkézenfekvőbb, ha úgy tanítjuk a kicsit, ahogy mi magunk is kötjük a cipőnket! Eleinte érdemes a cipőfűző egyik végét színes filccel jelölni (akár a fűző egyik felét is színezhetjük), így könnyebben eligazodik majd a kicsi mancs, mit, mikor, hova hurkoljon.

Némi lélekerősítés után nagy terpeszben, kényelmesen zöttyenjünk le a földre, ölünkbe véve a tündéri alanyt és az ominózus tárgyat (eleinte nem csúszós anyagú, kicsit vastagabb, megfelelő hosszúságú fűzős cipőt válasszunk!), előbb négykezest játszva, később már csak figyelve, biztatva az ügyes kis ujjacskákat. Lépésenként haladjunk, mindent többször ismételve, folyamatosan dicsérve a kis mestert! 

Ha a gyerek bal kezes, a szülő pedig jobb (vagy fordítva), ültessük magunkkal szembe a gyereket, és ne aggódjunk, a kicsi gond nélkül átkonvertálja a mozdulatokat!

Ha már biztosan megy a cipőkötés, mindig várjátok ki indulás előtt, amíg elbíbelődik vele! Érdemes azt a pár percet belekalkulálni a reggelekbe (még egy kávé esetleg), ha lehetőséget és bizalmat kap, hétről hétre gyorsabban elkészül a mestermű, a képesség pedig egyszer csak készséggé alakul!

Szóval, kalandra fel! Ha nagyon nekikeseredik a kezdeti nehézségektől, meséljetek neki saját gyerekkorotokról, vagy kérjétek meg a nagyszülőket, idézzék fel, hogy tanulta meg anya/apa megkötni a cipőjét! Jó kis beszélgetések kerekedhetnek a gyakorlás során, és ha szép emlék marad a közös ügyködés, egyszer majd, néhány évtized múlva egy kisgyerek ezt fogja hallani: “Gyere, megmutatom, hogy kell gömbölyíteni az egér fülét…”

 

 

2021. december

A LEGSZEBB HIVATÁS

Az alábbi bejegyzés kicsit hosszúra sikeredett, de nagy örömmel osztjuk meg veletek.

A december mindig kicsit más, mint a többi hónap. Áthatja mindennapjainkat az ünnepre való készülődés. Sokat beszélgetünk a gyerekekkel, gyertyát gyújtunk, énekelünk, és a héten varázsoltunk a faliújságra egy közös fenyőt is, amely több csoportnyi sok pici kéz által gondosan készült.
Mindig nagy öröm a közös munka - a fácskában gyönyörködve bevillant egy őszi történet, fogadjátok szeretettel:

Bizony, a sok beszélgetés ellenére még mindig előfordult a csoportban a gúnyolódás, a káröröm. Nagyon figyelünk arra, hogy megértsék a kicsik, mekkora fájdalmat tudnak okozni egy-egy megjegyzéssel, milyen megalázó, ha segítségnyújtás helyett kinevetik társaikat. Ugyanakkor mindannyiunkkal előfordul olyan eset, amikor akaratlanul bántunk meg másokat, ez is nagyon fontos téma. Érdekes megfigyelni, ahogy először a saját sérelmeiket mesélik el, aztán szép lassan előbújnak a történetek, amikor talán ők hibáztak. Egyre jobban belemelegednek a sztorikba, közösen megbeszéljük, melyik helyzetet hogyan lehetett volna másképp kezelni, feloldódnak, tanácsokat adnak egymásnak, végül, a sok izgalom után békés, jó hangulatban folyik tovább a nap. Tapintható ilyenkor a nyugalom, a béke, egészen biztos, hogy ezek a pillanatok a pedagógus-lét legszebb élményei közé tartoznak.
A szokásos kézműves foglalkozás alatti mese célja is az érzékenyítés volt. Kiderül benne, hogy az állatkák akkor énekelnek a legszebben, amikor együtt, kórusban dalolnak, hiszen “Mindenik embernek a lelkében dal van”.
Mesehallgatás közben szőlőfürtök készítéséhez mandalákat színeztek a gyerekek, rájuk volt bízva a színvilág (zöldes vagy lilás), és az is, ki hány kis kört vállal be, amit igényesen, gondosan körülvág majd a közös művekhez. Mert ezekből a szőlőfürtökből nincs ám több a világon! Közösen készítettük őket, közösen döntöttünk, melyik darabka hová kerüljön, a földön kuporogva közösen ragasztgattuk fel a szőlőszemeket, közösen örültünk, amikor kikerültek a faliújságra. Hiszen együtt készítettük, szebb nem is lehetne!
Az efféle csoportmunkákban mély empátiával vannak egymás iránt, megjelenik a “mi”-tudat, mindenkinek jut dicsérő, kedves szó, sokszor még be is segítenek egymásnak, vagyis észrevétlenül elkezdenek összetartó csapatként működni.
Bizony, a sok kognitív fejlesztés mellett nagyon fontos, hogy a gyerekeknek ez irányú képességei is fejlődjenek. Empátia, együttműködés, egymás iránti tisztelet. Az ünnepre készülődve reméljük, örömmel olvastátok ezt a kis történetet.